6000 éves sumér szövegek felfedik a történelmi igazságot.
A Világözönvíz a 120. shar-ban történt, 432 000 évvel a leszállás után, körülbelül i. e. 11 000 évvel, amikor még a konzervatív tudósok is úgy vélik, hogy a világot egy nagy özönvíz pusztította el. Ekkor Ziusudra már 10 shar, azaz 36 000 földi év volt. A táblázatok szerint ez a katasztrófa egy kozmikus esemény eredménye volt, amikor az Anunnaki óriásbolygó a Nap körüli 3600 éves pályáján a szokásosnál közelebb került a Földhöz. A táblák azt a verziót közlik velünk, hogy ez egy természeti katasztrófa volt, amit az anunnaki papság csupán arra használt ki, hogy elpusztítsa problémás teremtésük eredményét, az ember nevű rabszolgafajt. Kérdés azonban, hogy az Anunnakik vagy valamilyen más idegen csoport "segítette-e" egy kicsit ezeket az eseményeket.
"Hallgassátok meg most a Földön végigsöprő özönvíz történetét. Az özönvíz napját megelőzően több napon keresztül a Föld morajlott, és nyögött, mintha fájdalmában szenvedne. A Nibirut fénylő csillagként látták az égen. A Föld remegni kezdett, és egy soha nem látott vonzó háló zavarta meg. Aztán mennydörgés dübörgött, és villámok világították meg az eget. Induljatok! Induljatok! Utu megadta a jelet az Anunnakiknak.
Érdekes és elgondolkodtató, hogy az Anunnakik hogyan tudták ilyen pontosan, hogy mikor kezdődik a pusztító hullám...
Az Anunnakik az égi hajóikban meghúzódva felszálltak az égbe. A tizennyolc mérföldre lévő Shurubakban Ninagal figyelte a ragyogó robbanásokat. Kuss legyen! Csukjátok be a zsilipet! Ninagal ráordított Ziusudrára. Együtt visszahúzták a csapóajtót, amely a lejárót fedte. Vízhatlanul, biztonságosan lezárta a hajót, egyetlen fénysugár sem hatolt át rajta. A Fehér Földön megremegtek a Föld alapjai, majd ezernyi mennydörgést kiváltó morajlással a jégtakaró legördült az alapjáról. A Déli-tengerbe zuhant, egyik szikla a másikba csapódott. Hirtelen szökőár támadt, és a vízfal az égig ért. A szelek hajtották a vízfalát, a szökőár észak felé terjedt. Megközelítette Abzu földjeit. Onnan a lakott földekig, még Edin is elnyelte. Ziusudra hajóját kiragadta horgonyaiból, ide-oda hánykolódott, és elnyelte a vizes mélység. De a hajó kitartott, és egy csepp víz sem szivárgott be. Odakint a tomboló hullám gyilkos csataként vágta le az embereket. A szárazföld eltűnt, és mindenütt csak víz volt.
Mindent, ami valaha a földön állt, elmosta a hatalmas víz. A nap vége előtt a vízfal, egyre gyorsulva, elnyelte a hegyeket. Eközben az Anunnakik égi szekereiken a föld körül keringtek, kunyhóikban kuporogtak, és izgatottan figyelték, mi történik odalent a földön. Ninmach, mint egy szülő nő, felkiáltott. Teremtmények "az én" vizeim elárasztják, mint szitakötők a tóba fulladtak, minden élet hullámban hullámzott, elvett. Minden odalent agyaggá változott. Az égi hajókon az Anunnakik megalázkodtak a látványtól, a féktelen düh, az övékét meghaladó hatalom, csodálattal nézték azokban a napokban. Hét napon át keveredtek a fentről érkező vizek a Nagy Egy vízével; az égből érkező eső negyven napig tartott. Ahol korábban a hegyek az ég felé nyújtották csúcsaikat, most a csúcsaik szigetekké váltak. Negyven nap múlva Ziuszudra kinyitotta hajója zsilipjét, és maga a hajó a nagy tengeren pihent, körülötte semmi jele életnek. Ekkor Ninagal, az Enki rendelt, az Arrata kettős csúcsa felé tartott a hajó.
Türelmetlen volt Ziusudra, a hajón lévő madarakat kiküldte, hogy keressenek szárazföldet, és találtak növényzetet. Aztán elengedett egy galambot, egy fa ágával leszállt a hajóra! Most már Ziuszudra tudta, hogy szárazföld bukkant elő a vízből. Kinyitotta a vízzáró ajtót, és Ziuszudra kijött a csónakból. Eközben Enki és Enlil az örvényeken leereszkedett az Arrata-hegyre. Ott meglátták Ziusudra hajóját és Ningalt közöttük. Enlil haragja nem ismert határokat. Ordított dühében, dühében Enki felé vetette magát, puszta kézzel akarta megölni testvérét. Ziusudra nem egyszerű halandó, ő az én fiam! Kiáltotta Enki. Enlil egy pillanatra megállt. "Az emberiség fennmaradása a mindenség Teremtőjének akarata kell, hogy legyen - mondta Ninurta az apjának. Végül Enlil meglágyulva kézen fogta Ziusudrát és feleségét, Emzarát, és így szólt: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be újra a földet!
Ha tetszett ez a cikk, talán fontolóra vehetné, hogy adományozzon.
Teljesen önkéntesen dolgozunk. Kérjük, segítse munkánkat.
- Szerző: Ota Veselý
