Miért nyomtak vietnámiak százai röhögős lájkot egy halálos baleset hírére?

Bár nem tudni, hogy ennek a támadásnak milyen pontos célja volt, a botok káros célokra való használata nem új keletű a közösségi médiában: nagyjából 2014, az első nagy orosz bot- és trollfarmok megjelenése óta tudjuk, milyen károkat tudnak okozni: beleszólnak belügyekbe (2016-os amerikai elnökválasztás), az egészségügyi védekezésbe (Covid–19) és a külpolitikába is (orosz–ukrán háború). De mik ezek a botok pontosan, és hogyan dolgoznak a botmesterek kezére?

Március 11-én a Telex több olvasója is értetlenkedő emailt küldött a szerkesztőségnek azzal, hogy észrevették: nagy mennyiségű vietnámi Facebook-profil küldött „haha” reakciót egy finoman szólva sem mulatságos Facebook-posztunkra. Ebben egy 12 éves debreceni kislány haláláról írtunk, aki az iskolája mosdójában lett öngyilkos. Később egy másik, az M1-es autópályán történt tömegbalesetről szóló poszt alatt is hasonló, szintén vietnámi álprofilok kezdtek el nevető fejet nyomni reakcióként. Egy újabb hullámban egy másik, szintén az M1-es tömegbalesetről készült poszt is kapott jó néhány „haha” jelet a vietnámiaktól. Nehéz pontosan megmondani, összesen mennyi ilyen gyűlt össze a bejegyzéseken, de az első alatt a cikk megírásáig 1,1 ezer, a második alatt 430, a harmadik alatt pedig 321 nevető reakció volt, és valószínűleg ezek elenyésző százaléka érkezett csak valódi profiloktól.

Ezek a profilok nem követték és nem lájkolták a Telex Facebook-oldalát, és nem is kommenteltek – gyakorlatilag mást nem tehettünk, mint azokban az országokban korlátoztuk a Facebook-oldal elérhetőségét, ahonnan jellemzően ilyen bottámadások szoktak érkezni. Nem csak a Telex oldala járt így egyébként, Hadházy Ákos országgyűlési képviselőt is támadták a botok, és később a Dreher is elesett: itt nemcsak álprofilok lájkolgattak, hanem fel is törték a Facebook-oldalt, és vietnámi nyelven kezdtek posztolni.

Nehéz és egyre nehezebb meghatározni, hogy egy adott profil vajon valódi, vagy egy bothoz tartozik-e – annál is inkább, mert ilyen profilokat korábbi valós felhasználóktól is „el lehet rabolni”. A Telex Facebookján randalírozó vietnámi profilok egy része is valószínűleg ilyen lehetett: sok ismerőssel, régi posztokkal, valaha valódi(nak látszó) aktivitással rendelkező felhasználók voltak, vagyis vagy tényleg hekkelt fiókokról van szó, vagy a botokat valaki évek óta nevelgette nagy odafigyeléssel, a Facebook álprofilvadászait kijátszva. Azt is nagyon nehéz megállapítani, hogy a közösségi médiában jelen lévő profilok közül mennyi tulajdonképpen valós emberhez köthető, és melyik álprofil: a Twitter korábban, még az Elon Musk-éra előtt 5 százalékot vallott be a saját platformján, de szakértők inkább 5–15 százalék közé teszik az arányt.

Fontos tudni azonban, hogy botok alapvetően nem csak káros céllal születhetnek, rengeteg a hasznos, szórakoztató automatikusan posztoló profil. Kitűnően lehet azonban használni őket megtévesztésre, befolyásolásra, csalásra, adatlopásra és rengeteg más, problémás célra. A 2016-os amerikai elnökválasztás előtt nem is sejtettük igazán, milyen befolyásosak lehetnek az ilyen bottevékenységek például a politikai hozzáállás megváltoztatásában. Azóta a botok által terjesztett dezinformáció folyamatosan kutatások tárgyát képezi, szakértők próbálnak rájönni, mennyire képesek befolyásolni az ilyen profilok az emberek véleményét – egyre inkább úgy tűnik, hogy nem nyomnak annyira sokat a latban, de ettől függetlenül kelthetnek zavart, tolhatnak hátrébb a közbeszédben fontos témákat, és adathalászatra is remekül használhatók. Ebben a cikkben azzal foglalkozunk,

mik is pontosan a botok;
milyen céljaik lehetnek;
mely eseményekbe szólhattak bele eddig;
milyen eszközöket használhatnak;
és ezek mennyire lehetnek hatásosak.

Bot, chatbot, álprofil, propaganda

Bár a bot, chatbot és álprofil kifejezéseket sokszor egybemossuk, egyáltalán nem jelentik ugyanazt. Gyakran egy kalap alá veszik a közösségi médiában aktív álprofilokat az olyan automata rendszerekkel, mint amilyenek például a chatbotok. Ugyan mindkettő automatizált, a chatbot célja mégis csak az, hogy minél emberibb módon kommunikáljon valós személyekkel – a botok „munkája” ennél sokkal bonyolultabb. Ezek olyan felhasználói profilok a közösségi médiában, amelyek mögött valamilyen programkód fut, és képesek az adott platformon emberi beavatkozás nélkül tevékenykedni. „Ez a tevékenység nem feltétlenül új tartalom előállítását jelenti, hanem lehet az adott platformon belüli vagy kívüli tartalom újrafelhasználása” – mondta Kollányi Bence szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.

Nem minden álprofil bot, de minden bot álprofil – mivel a botok definíció szerint emberi tevékenységet utánoznak, ebből következik, hogy álprofilok is, azaz nem valódi személy által közvetlenül, külön kezelt felhasználói fiókok. Álprofilt azonban létrehozhat bárki, mindenféle bottevékenység nélkül is. A két kategória közé esik valahova a korábbi, valós profilból hekkeléssel átalakított botprofil, ahonnan valaki kizárta a valódi felhasználót, és azóta bottevékenységre használja. Léteznek úgynevezett „kiborg” profilok is, amelyek részben automatikusan előállított, részben pedig valódi emberek által generált posztokat tesznek közzé.

De hogyan lehet távolról vezérelni akár több ezer botprofilt úgy, hogy emberi beavatkozásra tényleg csak minimálisan, vagy semennyire ne legyen szükség a munkájukhoz? Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismernünk kell, hogy mi az az API, vagyis azok az alkalmazásprogramozási felületek, amelyeket a közösségi oldalak is használnak. A nyilvános API-k segítségével lehetséges egy programrendszer szolgáltatásait használni anélkül, hogy annak belső működését ismerni kellene. Gyakorlatilag ezek teszik lehetővé a fejlesztők számára, hogy elérjék és használják a közösségi média platformokon elérhető adatokat. Ezen adatok felhasználásával a hozzáértők olyan automatizált programokat készíthetnek, amelyek aztán ezeken a közösségi oldalakon is megjelennek – ezeket hívjuk botoknak.

„A logika az volt, hogy erre épülve tudnak majd különböző új szolgáltatásokat létrehozni a platformokra – mondta Kollányi Bence. – A Twitter például úgy tud bővülni, hogy a programozók új alkalmazásokat hoznak létre az oldal egyes funkcióira építve. Ezek az alkalmazások hozzáférhetnek a Twitteren közzétett tartalmakhoz, vagy programkód segítségével tudnak posztokat megosztani, új posztokat közzétenni vagy tweeteket kedvelni. De ezzel nem az volt az eredeti cél, hogy rosszindulatú botokat fejlesszenek, csak ugyanezzel a technológiával lehet olyan felhasználókat létrehozni, amelyek úgy tűnnek, mintha valódiak lennének, de valójában teljesen automatizáltak.”

És itt meg is érkeztünk a botok elleni küzdelem egyik legnagyobb problémájához: igazán egyik közösségi oldalnak sem célja az, hogy teljesen kiszűrje az ilyen automatizált programokat. Botaktivitás felel sok hasznos funkcióért is, többek között automatizáltan működhet, ha az egyik közösségi oldalról valamit meg akarunk osztani a másikon, de olyan ártalmatlan botok is működhetnek, mint Twitteren a bozóttűzfigyelő, a Pikaso, ami tweetekről készít képernyőfotókat, és meg is vágja nekünk, a Colorize, ami fekete-fehér képeket színez ki, vagy az automatikus üzenőbotok Messengeren, amelyek meg tudják mondani, hogy egy adott étterembe mikor van szabad hely, vagy hogy lehet-e kutyát vinni egy kávézóba. Sőt, olyan szoftverek is léteznek, amelyekkel egyszerre több közösségi oldalt lehet menedzselni. Ezek önmagukban még nem botok, de ugyanaz a technológia használható arra, hogy például a saját magunk által írt posztokat időzítsük, az egyik platformra írt poszt megjelenjen egy másik platformon, vagy a számunkra érdekes tartalmakra nyomjon egy lájkot bizonyos kulcsszavak előfordulása esetén. Ugyanez a technológia használható arra, hogy teljesen automatizált profilokat menedzseljünk. Ha a botaktivitást egy az egyben letiltanák ezek a platformok, akkor ezen szoftverek működése is ellehetetlenülne.

Arról nem is beszélve, hogy több közösségi platformnak kifejezetten jól jön, ha nagyobb az aktivitás, több a felhasználó – még akkor is, ha azok automatizált botok. Mindegyik platformon mások a fő célok, van, ahol automatizált követőket vásárolnak a felhasználók, van, ahol a posztok alatti aktivitást akarják növelni, és van persze, ahol dezinformáció terjesztése a fő profil, de elmondható, hogy mindegyik közösségi oldalt ki lehet játszani az ilyen eszközökkel. Becslések szerint az Instagram-fiókok 45 százaléka, a Twitter-fiókok 15 százaléka és a Facebook-fiókok 5 százaléka automatizált, és valódi emberek utánzására tervezték. A közösségi oldalakon megjelenő összes követő körülbelül 5–30 százaléka is hamis lehet. Ezzel kapcsolatban sok híresség ütötte már meg a bokáját: Kim Kardashian, Lady Gaga, Taylor Swift és Rihanna is milliós számban veszített követőket, amikor a platformok tisztogatásokba kezdtek.

Folytatás...

Oszd meg ezt a cikket!