A klímafanatikusok szerint a globális felmelegedés megállítása érdekében nincs helye a személyes döntéseknek:
Mindenkinek 75%-kal kell csökkentenie az életszínvonalát - ha kell, erőszakkal is.
A közeljövőben a Földön mindenkinek - természetesen az "elit" kivételével - drasztikusan csökkentenie kell majd az életszínvonalát, hogy megmentsék a bolygót a meleg időjárás pusztító hatásaitól - írja a BBC.
A BBC a "Jövő világa" című sorozatában közli a nézőkkel, hogy az "ultra-alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmód" többé nem opció - ez már követelmény, ha a bolygót meg akarjuk menteni az ember okozta, úgynevezett klímaváltozástól.
Jelenleg a fejlett világban élők "szénlábnyoma" a franciaországi 4,46 tonnától egészen a kanadai 15,43 tonnáig terjed.
Az Egyesült Államokban az átlagember szénlábnyoma évi 14,67 tonna, ami közel nyolcszorosa a "zöld" szekta által javasolt évi két tonnás határértéknek.
A BBC kényelmesen kihagyta Kínát, amely messze többet szennyez, mint bármelyik ország a világon.
A BBC szerint az évi két tonna szén-dioxid "hulladék" körülbelül fele az Egyesült Államokban egyetlen benzinüzemű autó kibocsátásának - és semmi több. Ahhoz, hogy az ember életét ez alatt a határérték alatt tartsa, az autóknak, az energiafelhasználásnak, a húsevésnek és még sok másnak is mennie kellene.
Az átlagember életmódjának drámaian meg kellene változnia ahhoz, hogy megfeleljen az ultraalacsony szén-dioxid-kibocsátású zöld életmódnak, ami a legtöbb ember számára mélyszegénységet és nyomort jelentene, nem is beszélve a börtönszerű életről, ahol nagyon kevés utazásra van lehetőség, és minimális, ha egyáltalán van szabadság.
Mások a zöld szektában úgy vélik, hogy még az évi két tonna szén-dioxid-kibocsátás is túl sok, és ehelyett 2040-re csak 1,4 tonnát javasolnak, 2050-re pedig csak 0,7 tonnát évente és személyenként.
A BBC valamiért figyelmen kívül hagyta a kommunista Kínát a legrosszabb szén-dioxid-kibocsátású országokról szóló jelentésében. Kína termeli messze a legtöbb szennyezést és szén-dioxid-"hulladékot", ha ezt annak akarjuk nevezni, és csak az USA és Kanada követi a rangsorban, jóval lejjebb a totemoszlopon.
A kommunista Kína szinte mindig szabad utat kap a médiában, ha olyan dolgokról van szó, mint az energiafelhasználás, a környezetszennyezés és más zölddel kapcsolatos kérdések. Talán azért, mert az ország egy hatalmas rabszolgatábor a multinacionális vállalatok számára, ahol a legalacsonyabb béreket fizetik a munkásoknak, akik gyakran olcsó minőségű termékeket gyártanak, amelyeket aztán hatalmas felárral adnak el Nyugaton?
Egy másik dolog, amit Kanadával kapcsolatban nem szabad elfelejteni, az az, hogy ez egy hideg időjárású ország, amely messze északon fekszik. Így tehát logikus, hogy az átlagos kanadai háztartások sok szén-dioxidot termelnek, mivel valószínűleg nem akarnak fűtés nélkül halálra fagyni.
Ironikus módon az az állítás, hogy a világnak önként szegénységbe kell merülnie, hogy "életeket mentsen" a globális felmelegedéstől, félrevezető, mivel évente több ember hal meg a túl hideg miatt, mint a túl meleg miatt.
Ha az éghajlatváltozás elleni küzdelem valóban az életek megmentéséről szól, akkor több szén-dioxidot kellene kibocsátanunk, hogy az emberek ne fázzanak. Mivel ez soha nem része az éghajlattal kapcsolatos beszélgetésnek, fel kell tennünk a kérdést: valójában mi a motiváció a szén-dioxid-ellenes klímavédelmi törekvések mögött?
"Olyan világban élünk, ahol sokan sokféle dologban hisznek, de sehol máshol nem találunk akkora kötelező bevásárlást, mint az úgynevezett klímaválság esetében" - jelenti Mark E. Jeftovic.
"Szerencsére egyre több tudóstól halljuk, hogy nincs válság, és akiknek a hangja egyre hangosabb, még a vállalati média "tényellenőrzésével" és a narratívák irányításának egyéb ellenszélével szemben is."
A cikk forrásai a következők:
Ha tetszett ez a cikk, talán fontolóra vehetné, hogy adományozzon.
Teljesen önkéntesen dolgozunk. Kérjük, segítse munkánkat.