Egyre kevésbé vitatható, hogy a politikai elit feladata kizárólag az, hogy értse a nép nyelvét és úgy tudja érvényesíteni nagytőkés érdekhálózatok akaratát, hogy a nép ne vegye azt észre. Nem számít, hogy háború a pandémia ellen, klímaválság, illegális bevándorlás, vagy terrorizmus elleni küzdelem nevében járnak el. Ahogy Edward Bernays egy évszázada büszkén publikálta, az embereknek le kell egyszerűsíteni a választás lehetőségét, különben elszabadul a káosz. Jobb oldal a baloldal ellen. Kapitalizmus a kommunizmus ellen. Keresztények a zsidók ellen. Nácik a bolsevikok ellen. Amerika Kína ellen. A választás pedig a miénk. Csokoládé vagy vanília? Ahogy Arthur Cherep-Spiridovich menekült a Ford, Mellon és Rockefeller karmokba a bolsevik mészárlás elől, úgy keresünk fejvesztve kapaszkodót a politikai cirkusz résztvevői közt.

És talán a geopolitika túlságosan leegyszerűsített és naiv értelmezésnek tűnhetnek ezek a kijelentések, azonban az elmúlt három év eseményei kellőképp bizonyítják, hogy igazán jelentős kérdésekben minden államfő megegyezik. Trump és Putyin, mint a hanyatló (neoliberális) nyugat utolsó mentsvárai, mint Jézus második eljövetelének hírnökei tűntek fel a pandémia és poszt-pandémia politikai szférájában. Mint antitézis bukkannak fel, válaszul a deep state globalista narratívájára, de ha valaki veszi a fáradtságot és képes objektíven megvizsgálni karrierjüket és politikai döntéseiket, akkor (szerintem) egyértelművé válik, hogy pontosan ugyanabba a karámba terelik a báránykákat, mint a tömegek által vélt ellenségeik. Számukra a pénz és hatalom nem csupán az eszközök, hanem maguk a cél. Én magam értetlenül állva a Trump és Putyin rajongás jelensége előtt, és nézői kéréseknek megfelelve egy kétrészes sorozatban gyűjtöttem össze a legfontosabb tudnivalókat a témában. Kezdjük a Trump jelenséggel...