Hitler az illuminátusoknak dolgozott

Ő írta alá Hitler fizetését.

Louis Kilzer megvizsgálta a "Werther" néven ismert kém és Moszkva közötti táviratforgalmat, és megállapította, hogy csak Bormann férhetett hozzá ezekhez az információkhoz.

"A szovjetek nagyon részletes kérdéseket tehettek fel a náci védekezésről és a náci szándékokról.

Ennek eredménye volt a nácik döntő veresége Sztálingrádnál és Kurszknál.

Louis Kilzer írja: "Bormann olyan hasznos volt Oroszország számára, mint ötven Vörös Hadsereg-hadosztály".

A náci Németország második legbefolyásosabb embere, Martin Bormann "szovjet" (azaz illuminátus) ügynök volt, aki biztosította mind Németország, mind az európai zsidóság elpusztítását.

Így az Illuminátusok két fő célját is előmozdította: Németországot egy világkormányba integrálni a nemzeti, kulturális és faji igényeinek megsemmisítésével, és Izraelt a szabadkőműves bankárok világfővárosaként létrehozni az európai zsidók kiirtásával fenyegetve.

Az illuminátusok a zsidó pénzvilág és a brit/amerikai/európai arisztokrácia laza szövetsége, amelyet házasság, pénz és az okkultizmusba (szabadkőművességbe) vetett hit köt össze. Winston Churchill, aki szabadkőműves volt, és akinek az anyja zsidó volt, tökéletesen illik erre a leírásra.

Hatalmas, egymásra épülő kartellek (banki, olaj-, gyógyszeripari, háborús, vegyipari, ásványi anyagokkal kapcsolatos, média stb.) tulajdonosaiként ellenőrzik a társadalmat és a kormányt a vállalati és szakmai csoportokon, a médián, az oktatáson, a titkos társaságokon, az agytrösztökön, az alapítványokon és a hírszerző ügynökségeken keresztül. Céljuk, hogy "elnyeljék a világ gazdagságát" (Cecil Rhodes szavaival élve), és háború, propaganda, "oktatás" és társadalmi mérnöki tevékenység segítségével irányítsák a polgárokat.

Nemzetek (Nagy-Britannia, USA, Izrael), mozgalmak (cionizmus, szocializmus, nácizmus, kommunizmus) és emberek (amerikaiak, németek, zsidók) a bábjaik, akiket fel kell áldozniuk a globális diktatúrára irányuló megalomán tervüknek. Bormann karrierje jól szemlélteti, hogyan telepítenek alvó ügynököket és szerveznek háborúkat e hosszú távú cél érdekében.

Martin Bormann (1900-?) volt a náci párt szervezője, pénztárosa és pénzügyőre, és ő irányította a párt hatalmas gépezetét. Ő volt a kapcsolattartó az illuminátus bankárokkal és iparosokkal, akik finanszírozták a náci pártot, és milliókat adományoztak Hitlernek. A Führer helyetteseként és Hitler titkáraként Bormann írta alá Hitler fizetését és kezelte a számláit. Ő határozta meg, hogy Hitler kit és mit lásson, és az ő nevében cselekedett.

Göring azt mondta: "Bormann éjjel-nappal Hitlerrel volt, és fokozatosan olyannyira az akarata alá vonta, hogy Hitler egész létezését ő irányította". ("Martin Bormann", James McGovern, 160. o.)

Hitler Bormannt tette meg végrendelete végrehajtójának. A Berghof nem Hitler, hanem Bormanné volt. "Az egész Obersalzbergen lévő, 87 épületből álló, több mint másfél millió márka értékű komplexumot jogilag Bormann nevére jegyezték be." (McGovern, 128. o.)

1972-ben Reinhard Gehlen tábornok (a nyugatnémet hírszerzés, a BND vezetője) felfedte, hogy Bormann szovjet kém volt, és ezt a nézetet számos magas rangú náci tábornok és tisztviselő osztotta, köztük Gottlob Berger SS altábornagy, aki jól ismerte Bormannt. "Bormann tette a legnagyobb kárt bárki közül" - vallotta Berger Nürnbergben. (McGovern, 181)

A következmények megdöbbentőek. Emlékezzünk, mit mondott Winston Churchill. "Ez a háború nem Hitler vagy a nemzetiszocializmus ellen van, hanem a német nép ereje ellen, amelyet egyszer s mindenkorra össze kell törni, függetlenül attól, hogy Hitler vagy egy jezsuita pap kezében van-e". (Emrys Hughes, Winston Churchill, karrierje háborúban és békében 145. o.)

A náci pártot azért hozták létre, a második világháborút pedig azért rendezték meg, hogy a német népet egy ördögi csapdába vezessék, miután végzetesen kompromittálták erkölcsileg.

A "The Bormann Brotherhood" (1972) című könyvében William Stevenson azt írja, hogy Bormann "Németország sorsának a legalacsonyabb prioritást adta... Ehelyett a náci filozófián alapuló, náci zsákmányból finanszírozott, személyesen lojális testvériség által támogatott jövővel foglalkozott..." (62) Ez az Illuminátusok?

Lehetséges, hogy a következő világháborút is megrendezik, ezúttal az Egyesült Államok aláásására.

Nem valószínű, hogy Bormann a háború sújtotta Berlinben pusztult el, ahogy az illuminátusok szeretnék, ha elhinnénk. Egy olyan ember, aki gondosan felkészült a Birodalom túlélésére azzal, hogy 750 vállalatot hozott létre semleges országokban, gondoskodott volna a saját meneküléséről. Voltak olyan hírek, hogy az oroszok kimentették Bormannt és Moszkvában helyezték el. Van egy nagyon hiteles könyv, amely leírja, hogyan mentették meg a britek.

Más jelentések szerint Dél-Amerikában volt. Adolph Eichmann legidősebb fia, Horst azt állította, hogy sokszor beszélgetett vele Argentínában. (McGovern, 194. o.)

A kétszeres Pulitzer-díjas Louis Kilzer "Hitler árulója" című könyvében (2000) azt állítja, hogy Bormann "szovjet" kém volt. Megvizsgálta a "Werther" néven ismert kém és Moszkva közötti drótforgalmat, és megállapította, hogy csak Bormann férhetett hozzá ezekhez az információkhoz. Bormann közölte Hitlerrel, hogy feljegyzést akar az utókor számára, és gyorsírókkal íratta le Hitler háborús konferenciáit.

A szovjetek nagyon részletes kérdéseket tehettek fel a náci védekezésről és a náci szándékokról. Az eredmény a nácik döntő veresége volt Sztálingrádnál és Kurszknál. "Bormann olyan hasznos volt Oroszország számára, mint ötven Vörös Hadsereg-hadosztály" - írja Kilzer. (61)

"Értéke Sztálin számára korán kezdődött. 1941-ben, amikor Németország ukrán nacionalisták millióit használhatta volna fel a szovjet uralom legyőzésére, Bormann úgy döntött, hogy ők csak annyit érdemelnek, hogy "rabszolgasorba taszítsák és elnéptelenítsék őket. ... Szembenézve ... a németek általi népirtással vagy a szovjetek politikai uralmával, az ukránok az életet választották, és ezzel tönkretették a könnyű hódításhoz fűzött német reményeket". (261)

Borman a nácik sztálingrádi vereségét ürügyként használta fel arra, hogy megkezdje a zsidók kiirtását, a második illuminátus célt.

A nürnbergi ügyész szavai szerint Bormann volt "az éheztetés, a lealacsonyítás, a kisemmizés és a megsemmisítés programjának egyik fő mozgatója". Ő védte meg Hitlert a szörnyű részletektől, megtiltotta Himmlernek, hogy a témáról Hitlerrel beszélgessen, és Himmler jelentéseit iktatta. (261)

"Bormann ukránokkal és zsidókkal kapcsolatos szerepe csak egy része volt a Harmadik Birodalomra gyakorolt pusztító hatásának" - írja Kilzer. Egészen addig akadályozta Albert Speer kísérletét, hogy a gazdaságot a "totális háború" alapjára helyezze, amíg már túl késő nem volt. "Bormann befolyása" - vonta le a következtetést Speer - "nemzeti katasztrófa volt". (263)

Kilzer részletesen kitér Bormann szovjet kémkedési rendszerrel való kapcsolataira, számos összekötőjének profilját bemutatva. Még Bormann egyik szeretője, Marie Rubach Spangenberg is aktív volt a német kommunista alvilágban. (264)

Bormann arra biztatta Hitlert, hogy hagyja figyelmen kívül a sztálingrádi bekerítés veszélyét. Hitler döntései "már semmi közük nem volt a stratégia és a hadműveletek elveihez" - jegyezte fel naplójában Halder tábornok. (McGovern, 82)

Bormann azzal nyerte el Hitler teljes hűségét, hogy úgy tett, mintha az ő könyörtelenül hatékony eszköze lenne. Amikor Bormannt kritizálták, Hitler így válaszolt: "Mindenki cserbenhagyott engem, kivéve Bormannt... aki Bormann ellen van, az az állam ellen is van! Lelövöm mindet..." (McGovern, 101.) És: "Bormann javaslatai olyan pontosan kidolgozottak, hogy nekem csak igent vagy nemet kell mondanom..." (98).

Bormann finoman befolyásolta Hitlert, hogy elbocsássa a hozzáértő tábornokokat, és semmit sem tett annak érdekében, hogy megakadályozza a Führer fokozatos megmérgezését, amelyet a személyes orvosa, Morrell végzett.

Általánosságban Bormann gondoskodott arról, hogy Németország ne kössön közös ügyet a bolsevik iga alatt szenvedő ukránokkal és oroszokkal. Több mint 3 millió orosz hadifogoly halt meg a náci fogságban. Ők a nácikért akartak harcolni.

A kérdés továbbra is az, hogy "Hitler maga is áruló volt-e?". Természetesen.

Kilzer megjegyzi, hogy Hitler meglepően elnéző volt a sorokon belüli másként gondolkodókkal szemben, és "az árulás kultúráját" ápolta. (Kilzer, 6)

KÖVETKEZTETÉS

William Stevenson megfelelő konklúziót ad: "Bormann a titkos hatalmat képviselte; és zilált emberi állapotunkban azt gyanítjuk, hogy a demokrácia díszletei inkább csak veszélyes álca... hogy a valódi hatalom ott kezdődik, ahol a titkolózás kezdődik. Martin Bormann ... rendelkezett ezzel a titkos hatalommal... olyan mértékben, hogy megmenekülhetett az akasztófától". (9).

Bormann példája azt sugallja, hogy az illuminátusok modus operandija az, hogy felhatalmaznak valakit, aki hajlamos vagy akár agymosott arra, hogy azt tegye, amit akar. Miközben még mindig van személyes akarata, finoman manipulálják őt.

A történet tanulsága, hogy a "hírek" fenntartják a "demokrácia álcáját". Ne fordítson rá túl nagy figyelmet, és ne fektesse bele a legjobb energiáit. A történelem egy színjáték. Az Illuminátusok irányítják az összes olyan politikust, akinek esélye van. ők irányítják a tömegtájékoztatást.

Olyan világban élünk, ahol az uralkodó elit egy baljós titkos társaságba szerveződött, hogy összeesküvést szőjön az emberiség ellen. Egy "Új Világrendet" hoz létre, amelyet az USA Nagy Pecsétjén lévő piramis befejezetlen záróköve szimbolizál.

Szimbólumai mindenütt ott vannak, de nem tiltakozhatunk ellenük. A siker attól függ, hogy hajlandóak vagyunk-e elárulni polgártársainkat, nemzetünket és civilizációnkat, és hagyjuk-e, hogy ez a rosszindulatú hatalom növekedjen közöttünk.

• Hermész árnyékában - A kommunizmus titkai
• A sokat figyelmen kívül hagyott szimbolizmus Roman Polanski „A kilencedik kapu” című művében
• Playboy a civilizáció pusztításáért
• Március 15. – A 3. világháború megismétli a második világháborút
• "Új korszak": Ferenc pápa bejelentette, hogy a Vatikán együttműködik a szabadkőművesekkel