Olyan élményben volt részem, amelyet okvetlenül közzé kell tennem.
Ma, 2023. április 12-kén röviddel tizenhat óra előtt, meghozták a hazait. Füstölt kolbász, füstölt szalonna, angol szalonna és egy kis kötözött sonka, meg persze, disznózsír! Volt még a csomagban méz, egy fél liter körte pálinka, metélt, vékony leves tészta is. Amikor Ildikó, aki elhozta elment, azonnal nekiláttam a hazaiból falatozni. Mondanom sem kell, rettenetesen ízlett minden, gyerekkorom ízei éledtek újra fel, nagyanyám és nagyapám, mintha velem ültek volna egy asztalnál. Az elhozott húsárú, nem gyárilag készített, felfújt, vízzel és vegyszerekkel telepumpált áru volt, hanem, hogy a jó Isten áldja meg a kezét annak aki készítette, mert, privát hentestől volt minden.
Óhatatlanul , már evés közben eszembe jutott a rengeteg idegen húsárú, amit az oly „áldott“ nyugatról hoznak be az országba, tömegével, miközben a saját, tudással és készséggel rendelkező termelőink, képtelenek felvenni a versenyt a nyugati, mondom tudatosan, értéktelen, felfújt íz és tartósító szerekkel ellátott húsáruk tömegével. Nem is olyan nehéz következtetni arra, hogy mire gondolok a fenti bevezető után. Nekünk Magyaroknak megvannak,nem csak a hagyományaink, hanem tudásunk is megvan, ahhoz, hogy ellássuk saját országunk lakosait, családjait, és akkor még nem beszéltünk azokról az évszázadokról amelyek folyamán mindez kialakult. Nem a semmiből jött elő, semmi sem, amit hagyománynak, tapasztalatnak és tudásnak nevezünk.
Mindezen dolgokkal homlokegyenest mond ellent a „demokratikus kereskedelem” minden szabálya! A kapitalizmus, a „szabad kereskedelem” legnagyobb átka az, hogy olyan ételfajták, kerülnek olyan országokba, amelyben azokra semmi szükség nincs! Nem is oda valóak! Nincs rájuk szükség, mert már évszázadok óta, megvolt nekünk, a jól bejáratott, egészséges étkezés minden alapja, és mondjuk így, anyaga is! De maradjunk kis Hazánknál, annál, amelyet meghagytak nekünk, „maradék Magyaroknak”! Megvolt mindenünk, állatállományuk, ebből eredő húsiparunk, tej és tejtermékeink is kiválóak voltak!
Éghajlatunknak és népünknek, a megfelelő gyümölcs fajtáink is jelen voltak. Maradjunk egy pillanatra a gyümölcsök témánál. Megszámlálhatatlan almafajtáinkat, köszönve az EU-nak lassan de biztosan, gyalázatos módszerrel kiirtatták termelőinkkel! Hogyan? Kényszerrel és pénzzel! Fizettek nekik azért, hogy irtsák ki az almafákat! Óriási területekről van szó! Megtörtént! Persze a cukorrépa feldolgozó iparunk is az irtandó jövedelmeik és forrásaink egyike volt. Magyarán mondva, telepumpálták az országot, idegen, alacsony értékű, nem hanem, értéktelen árutömegekkel.
Falvaink lassan megszűnnek, hisz fiataljait a városokba csalogatják, a „könnyebb” de legfőképpen az ellenőrizhetőbb életvitel érdekében! Mindent összevetve, nyakunkon az idegen, az idegenek által diktált „gazdálkodj okosan” esztelen megszerveződése!
Nekem viszont a hazai meghozta legalább azt, hogy még egyszer, remélem nem utoljára, élvezhettem saját mestereink tudását, visszaadván a régmúlt idők, nem csak ízeit, de mindenek előtt minőségét, vegyszerek és tartósító szerek nélkül. Köszönöm mester!
Most pedig egy kortynyi körtepálinkával lemosom a rossz tapasztalatokat, hisz egy darabig, hála a hazainak, nem kell a Reve-be mennem bevásárolni!
Pataky Zoltán
Ha tetszett ez a cikk, talán fontolóra vehetné, hogy adományozzon.
Teljesen önkéntesen dolgozunk. Kérjük, segítse munkánkat.
- Szerző: Pataky Zoltán
