Erdogan sikerének titka a 2023-as törökországi választásokon

Erdogan sikerének titka a 2023-as törökországi választásokon

Nagyvilág

Recep Tayyip Erdogan megnyerte harmadik elnöki ciklusát Törökországban, amivel negyedszázadra hosszabbítja meg hatalmon töltött idejét.

A tekintélyelvű vezető újabb öt évet nyert a gazdasági gondok tengerében vergődő hajó kormányánál, amelynek következtében az infláció éves szinten 44%-ra emelkedett, a török líra pedig leértékelődött. A gazdasági szakértők egyenesen Erdogant hibáztatják, aki nem volt hajlandó követni a gazdaságpolitikát és nem emelte a kamatlábakat.

Erdogan a szavazatok alig több mint 52%-át szerezte meg Kemal Kilicdaroglu ellen, akit az ellenzék jelöltjeként hat párt konzorciumának képviseletében választottak ki a május 28-i második fordulóban.

A verseny szoros volt, és ez azt jelenti, hogy Törökország középen megosztott: Erdogan támogatói, a másik fele pedig kétségbeesetten vágyik a változásra, elégedetlen az ország állapotával, és fél, hogy merre tart. Az Erdogan által ellenőrzött média nagy szerepet játszott, mivel Erdogan kampányhirdetéseit mutatta be, az ellenzéknek viszont szinte semmi műsoridőt nem adott.

Erdogan sikerének titka

Erdogan úgy döntött, hogy egy alulreprezentált csoportra összpontosít. Törökország nagy ország, és több jelentős és fontos nagyvárossal rendelkezik; olyan helyekkel, mint Isztambul, Ankara és Izmir. Az országnak azonban több ezer kis faluja van, és a falusiak általában alulképzettek, iszlám fundamentalisták, konzervatív értékeket vallanak, és úgy érezték, hogy Ankarában nem hallatják a hangjukat.

Erdogan fiatalon vallásos volt, és könnyen tudott azonosulni a vidéken élő vallásos emberekkel. Az emberek kirekesztve érezték magukat, mert feleségeik és lányaik fejkendőt viseltek, és ezt betiltották a kormányzati intézményekben.

Hasonló taktikát alkalmazott sikerrel Donald Trump is 2016-ban. A vidéki területeken élő, alulképzett és fundamentalista keresztény értékrenddel rendelkező támogatókra összpontosított.

Mustafa Kemal, Atatürk a modern Törökország atyjának számít. Miután az Oszmán Birodalom 400 évig tartó uralma Törökországban az első világháború végén megbukott, Atatürk került a vezetésbe, és új víziója volt az összeomlott ország számára. Betiltotta a fejkendőt, és megtiltotta az arab ábécé használatát az írásban, helyette az angol ábécét használta, és balról jobbra írt, mint Európában. Atatürk azt akarta, hogy Törökország nyugatra nézzen, kövesse Európát, és fordítson hátat a régi ázsiai és közel-keleti szokásoknak. Látnok volt, és Törökországot világi, modern és nyugati szemléletű nemzetté alakította át.

Törökország szíriai menekülteket toloncol Idlibbe a légicsapások idején

A török falusiak azonban nem fogadták el teljesen azt a világi víziót, amelyet Törökország képviselni kezdett; egy 99%-ban iszlám ország, de világi demokráciaként szerveződve. A falusiak, akik Erdogan támogatásának gerincét adták, örültek a modern fejlesztéseknek, de becsületbeli jelvényként ragaszkodtak fundamentalista vallási meggyőződésükhöz. Erdogan tudta, hogyan kell begyűjteni a szavazataikat, és két évtizeden keresztül ők tartották őt hatalmon, és 2023. május 28-án újraválasztották.

Erdogan számos kritikusa rámutatott, hogy támogatja a Muzulmán Testvériséget, amely egy olyan globális szervezet, amely ugyanazokat a célokat támogatja, mint az ISIS: minden kormány lebontását és a Korán egyedüli alkotmányként való bevezetését. Az iszlám nem csupán vallási meggyőződések összessége, hanem egy életrendszer is, amely magában foglalja a polgári kormányzást is.

Egyiptom, Szíria, Oroszország, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek mind betiltották a Muzulmán Testvériséget mint terrorszervezetet. Ted Cruz texasi szenátor kétszer is megpróbált törvényt elfogadtatni Washingtonban a csoport betiltásáról, de mindkét párt részéről heves ellenállásba ütközött.

A Muzulmán Testvériségnek nagy hatalma van, és kapcsolatban áll a washingtoni, londoni és berlini kormányokkal. Törökország és Katar is kapcsolatban áll a Muzulmán Testvériség ideológiájával, és ez hozta össze a két országot, mint partnereket az Obama-kormányzat Szíria elleni támadásában.

Részvétel a szíriai konfliktusban

Az amerikai Obama-Biden-kormányzat 2011-ben fegyveres konfliktusba kezdett Szíriában a rendszerváltás érdekében. A fegyverek líbiai amerikai forrásokból érkeztek, Törökországba szállították őket, és a határon át Idlíbbe szállították, amelyet Törökország még ma is megszállva tart. Törökország az USA-val együttműködve a damaszkuszi világi kormány leváltását tűzte ki célul. Obama látta a Muzulmán Testvériség erejét, és tervet dolgozott ki, hogy Szíriában felhasználja őket a kormány megdöntésére. A fegyvereket és a kiképzést a CIA törökországi Timber Sycamore programja irányította.

Erdogan törökországi támogatóinak eladták azt az elképzelést, hogy a szíriai polgárok olyan iszlamista vezetőt akarnak, mint Erdogan, és bevették a szíriai "szabadságharcosok" támogatásának ötletét. De a projektnek ára volt Törökország számára: 3,6 millió szíriai menekültet kellett befogadniuk, és 2011 óta túl sokan vannak, mert az USA-NATO Szíria elleni támadása kudarcba fulladt. A szíriai Muzulmán Testvériség támogatásának hiánya volt az oka a terv kudarcának. A Szabad Szíriai Hadsereg feloszlott, helyét az Al-Kaida és az ISIS vette át.

Erdogan és Kilicdaroglu is megígérte támogatóinak, hogy az összes szíriai menekültet visszaküldik Szíriába. A menekültek hajlandóak voltak nagyon alacsony bérekért dolgozni, és ezzel elvették a munkát a török munkásoktól, akiknek a szakszervezetei magasabb béreket szabnak meg. A szíriaiak és a törökök ugyan osztoznak az iszlámon, de nem beszélnek közös nyelvet, és a kultúrájuk is nagyon különböző.

Miért vesztette el az ellenzék a versenyt

Az Erdogan ellenzékét hat párt koalíciója alkotta, akik azért fogtak össze, hogy eltávolítsák őt a hatalomból. A pártok között több fiatal, intelligens és karizmatikus vezető volt. Ekrem Imamoglu, Isztambul polgármestere volt az egyik vezető jelölt Erdogan eltávolítására, de Erdogan jogi ügyet intézett, amely megakadályozta, hogy Imamoglu jelöltként induljon. Elemzők emellett az ankarai polgármestert, Mansur Yavast és Ali Babacan politikust is úgy mutatták be, mint akik képesek lennének legyőzni Erdogant egy versenyben, de az ellenzéki pártok koalíciója ehelyett egy idősebb, könyvelő Kemal Kilicdaroglu mögött induló jelöltet állított, és ő veszített.

De vajon a kora és a külseje miatt veszített? Vagy azért, mert megígérte a választóknak, hogy teljes mértékben kiáll az USA mellett, és együttműködik minden Törökországgal kapcsolatos tervükben és parancsukban? A török választók az USA-t hibáztatják a Szíria elleni támadásban való kényszerű részvételükért, amely nem volt előnyös Törökország számára, de jelentős tényezőnek bizonyult a gazdasági hanyatlásukban, és hozzájárult ahhoz, hogy a török családoknak a legtöbb nap hús vagy csirke nélkül kellett maradniuk, mert nem engedhették meg maguknak azt, amihez korábban hozzászoktak.

Erdogan elfordult attól, hogy Washington ölebje legyen, és szövetséget kötött Oroszországgal és Iránnal. Ankara nem fél attól, hogy független legyen, vagy hogy nem "Made in USA" katonai termékeket vásároljon. A megnyert sikeres versenyben Erdogannak az volt a nyerő stratégiája, hogy "Amerika-ellenes" jelöltként állt ki, és bőven tartalmazott az USA és az ellenzék által támogatott törökországi LMBTQ-közösségre tett célzásokat. Az USA beavatkozása a választásokba odáig ment, hogy Biden amerikai elnök nyilvánosan azt mondta, azt akarja, hogy Erdogan veszítsen, és ez az egy kijelentés lehetett Erdogan sikerének titka.



Ha tetszett ez a cikk, talán fontolóra vehetné, hogy adományozzon.
Teljesen önkéntesen dolgozunk. Kérjük, segítse munkánkat.