Minden egyházi személynek tisztán kell éreznie magában az igazságot

Bár a kereszténység egyike azoknak, amelyek megközelítik a spirituális igazságot, mégsem felel meg a fogékony emberek elvárásainak, hogy vele együtt járják az isteni tudás útját. E kiábrándulás megértéséhez alapvető fontosságú annak felismerése, hogy Isten és az egyház nem ugyanaz. Az egyház szándékosan keveri össze a legszentebb igazságokat féligazságokkal, manipulációkkal és Jézus szavainak és eseményeinek hamis értelmezéseivel. Magát a Bibliát sokféleképpen kiforgatták, bizonyos részeit szándékosan kitalálták, sőt, a Biblia számos könyvét egyszerűen eltávolították és elrejtették a nyilvánosság elől.

Miért tették ezt?

Mert magas egyházi méltóságok is részesei voltak egy rejtett drákói, pedofil és sátáni napirendnek. Így igázták le a birkáikat, és mindezek a manipulációk tartották őket hatalmon. Kezdettől fogva ellenezték Jézust, rágalmazták, ahol csak tudták, és gonoszságuk csúcspontja brutális gyilkosságba torkollott! És mit csinált az egyház ebből a gyilkosságból? Úgy jelölte meg, mint a bűneinkből való megváltást! Jézus megkínzott testét minden keresztény keresztre tűzték, emlékeztetőül arra, hogy Isten Fia azért jött ide, hogy a mi bűneinkért kiontassa a vérét, és arra is, hogy te is ugyanígy végezheted, ha szembeszállsz az egyházzal és a világszerte támogatott drákói programmal!

Ha a naiv-bízó keresztény csak egy kicsit is mélyebben el tudna gondolkodni néhány tényen, akkor a hirdetett "tények" közül sokat abszurdnak találna, de kevesen képesek erre. Ezért vezeti az egész egyházi rendszer a juhait vakhitre, teljes bizalomra, engedelmességre és "Isten" teljesen kritikátlan megvallására.

Az igazi Isten azonban nem akarja, hogy ostobán engedelmeskedjünk, hogy az egyház nevében gonoszságot, tudatlanságból elkövetett bűnöket, sőt gyilkosságot kövessünk el. Azt akarja, hogy tudatosak, szabadok, öntudatosak és felelősek legyünk minden pillanatban a lelkiismeretünk alapján! Nem vak hitet akar tőlünk, hanem aktív és örömteli felnézést. Az istenfélő élet egészen másképp néz ki, mint amit az "egyházi hivatalnokok" a vak és süket hívőkre kényszerítenek, és amit sok hívő csinált belőle. Nem a félelemmel teli kézszorításról vagy az imák esztelen mormolásáról van szó, amelyeknek értelme és belső tartalma elkerüli őket, és ezért nem is tudnak velük azonosulni, vagy belsőleg átérezni. Az egyház áthatolhatatlan gátként helyezte magát az ember és Isten közé, és a legijesztőbb, hogy az emberek felfedezik, hogy az embernek nincs szüksége földi szervezetre ahhoz, hogy megtalálja az Istenhez vezető utat.

Az egyház és a mögötte álló rejtett erők az emberek leigázásának és földi hatalmának kiépítésének eszközeként bevezették a gyónás intézményét. A gyónás a középkorban keletkezett, amikor a spanyol királyi pár (Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd) egész Európa fölé akart kerekedni. Spontán módon minden papot gyóntatóvá nyilvánítottak, akik állítólag a gyónás után feloldozhatják a híveket bűneik alól. A következmények isteni és karmikus törvényét (ok és okozat) természetesen elfelejtették (azt aratod, amit vetsz). A papok által megszerzett információk az egyház hatalmának megszilárdítását szolgálták, valamint azt, hogy "leleplezzék a boszorkányokat és a veszélyes eretnekeket" az újonnan létrehozott inkvizíciós bíróságok számára. A buzgó papok katonai rangokat kaptak, és mindenkit, aki a gazdagság és a hatalom útjában állt, elpusztítottak vagy elégettek. A krónikák 14 millió áldozatról beszélnek.

Az Egyház csak egy újabb elitista szektatársadalom, és a legmagasabb köreikben hihetetlenül sok gonoszság folyik, amit kevés keresztény hinné el. Hatalmi struktúrák kiépítése, pedofília, nyerészkedés és még sátánizmus is. A magas egyházi körökben az erkölcstelen üzelmek gyakori bevételi forrásuk. Természetesen nem minden pap rossz ember, és különösen az alsóbb egyházi körökben dolgozók próbálnak jó ügyet, az embereket és Istent szolgálni. De ez nem mossa le karmájuk hatásait, és nem menti fel őket a bűnösség alól tudatlanságuk, "vak naivitásuk" miatt, és azért, hogy részt vettek a tudatlan tömegnek a helyes útról való letérítésében, valamint az általuk tanított és az egyház által hirdetett valótlanságok és hazugságok terjesztésében. Minden igazán spirituális embernek tisztán kell éreznie belül az igazságot, és ennek alapján kell felfedeznie, hogy mi hamis, félrevezető és mi szolgálja a gonoszt...

Oszd meg ezt a cikket!